Jártamban- keltemben sokszor tapasztalom, látom, hogy az emberiség valamilyen nagyon korcs irányba fordult. Lelketlenné váltak. Csak a külsőségek számítanak. Önzőek lettek. Semmi más nem érdekli az embert, csak az, hogy neki jó legyen.
Legalább egy hónapja nem jelentkeztem. Igazán nagy áttörések nem voltak az elmúlt időszakban, így nem tudtam miről is számolhatnék be. Ez amolyan összecsiszolódós hónap volt. Egyre inkább kezdek beilleszkedni Rita családjába. Kevesebb összezörrenés van a négylábú tagokkal is. Bár velük azért eléggé meggyűlik a bajom. Nem hibáztatom őket, hiszen új...
Édes jó Isten gyere le! Hát mi történik velem....
Mióta Ritával és családjával élek, rengeteget fejlődtem. Már egész szépen végre tudom hajtani az "Ülj" vezényszót, megtanultam a visszahozós játékot is. Ez utóbbival azért még akadnak kisebb problémáim, ugyanis nem mindig adom vissza a játékot, amit azért dobtak el, hogy visszahozzam. De nagyon türelmesek velem. Sokat gyakoroljuk és előbb utóbb...
Még mindig január 25-ről írok. Eseménydús nap volt és életem egyik legszebb napja is. Szívesen beszélek róla.
Én nagyon jól éreztem magam az éjjel, bár Ritát a folyamatos hálálkodással nem hagytam aludni. Ébredés után rögtön ment a konyhába és valamit kotyvasztott, amit utána megittak. Nem tudom mi lehetett az, de jó erős illata volt az tuti. Izgultam is, nehogy valami bajuk legyen tőle. Hála az égnek nem, hogy bajuk nem lett, de egész felébredtek....
Lucy vagyok, egy 1,5 éves tüneményes lányka, oltási könyvem szerint mopsz-fox terrier keverék. A gazdim 2018. október 5-én vitt be a Rex Kutyaotthon Alapítványhoz, mert ő külföldre költözött és nem tudott magával vinni. Igazi kis energiabomba vagyok. Kis termetem ellenére, hatalmas a mozgásigényem. Ez tök úgy hangzik, mint egy teljesen szokványos...
Ma ugyanúgy ébredtem mint máskor, Szusival és a nem régiben hozzánk került tacsival. Nagyon vártam már, hogy az a jellegzetes reggeli zaj megcsapja a fülem. Az, ami a bejárat felől jön. Amikor ezt halljuk, mindenki őrült ujjongásban tör ki, mert azt jelenti, hogy megérkezett a gondozó. Még néhány percig csörömpöl a tálakkal. Ugrálva, fel-alá...
Szóval eljutottunk a kapun túlra. Oda ahová a többiek rendszeresen jártak én viszont az esetek többségében, csak rácson belül álmodoztam. Persze a határokat most is feszegettem és nem könnyítettem meg Rita dolgát, de szerencsére nem adta fel. Először megpróbált velem normál tempóban sétálni, de annyira téptem a pórázt, hogy már a nyelvemet is...
Kulcscsörgés. Vajon hová megyünk? Mi lesz most? Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mintha valami méhkas lenne benne. Beléptünk egy épületbe. Jól kezdődik... melegebb van egy fokkal, mint az utcán. Elindulunk felfelé. Egyik lépcső a másik után, majd egyszer csak megállunk. Ismét zörög a kulcs, kattan a zár. Egy folyosóra érkezünk, ahol elmegyünk...
