Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de élem a boldog gazdis kutyák életét, és annyi minden történik, hogy egyszerűen nem volt időm leírni az esményeket.
Végre megérkezett a tavasz és vele a szép napos idő, a hosszabb nappalok. No meg persze a jó kis kirándulások, nagy kerti hancúrozások. Ritával egyre többször megyünk nagyobb sétákra, bár sajnos nem mindig vagyunk szerencsések. Általában kifogjuk a legnagyobb szelet, amikor a Velencei-tóhoz indulunk túrázni.
Ismét jelentkezem. Mostanában kicsit eltűntem, de igazság szerint olyan nagy áttörés nem nem igazán volt az életemben. Bár nálam már az is haladás, hogy nem rágcsáltam meg senkit :')
Képzeljétek el! Az elmúlt időszak olyan eseménydús volt, hogy még naplót írni sem volt időm. Legutóbb ott hagytuk abba, hogy kaptam labdát, és kötél játékot, no és persze, hogy kennel rácson keresztül már nyugodtan rám lehetett akasztani a pórázt.
Teltek-múltak a napok. Rita egyre bátrabban jött hozzám és én egyre inkább vártam őt. Szerettem volna, ha minél többször meglátogat, hogy alaposan megvakargassa a pocakomat vagy játszunk egy nagyot. A család kutyáival már egész megbékéltem. Szívesen mennék velük játszani, de nem akarunk elkapkodni semmit.
A kezdeti zavaradottság után, kezdtem felfedezni a világot magam körül. Felfogtam, hogy jelenleg családhoz kerültem. Mindig ugyanaz a 3 ember tűnik fel és ugyanaz az 5 kutya jön a kennelemhez érdeklődve, kíváncsian. Ők valószínűleg valamilyen másik helyen lakhatnak, mert nem látom őket egész nap. Ha Rita itthon van, akkor naponta többször is...
Olyan napnak indult ez is, mint a többi, de valahogy mégis valami furi izgalom lett urrá rajtam. Ma az emberek is furcsábbnak, kicsit feszültebbnek tűntek a megszokottnál.
Augusztusban, amikor Rita érkezett, már egy-két fokkal jobb állapotban voltam, mint amikor bekerültem. Hála a gondozóknak és Attilának (aki kimondottan az agresszív kutyákkal foglalkozik) eljutottam odáig, hogy már legalább sétálni ki tudtak vinni. Amikor azonban valaki bejött a kennelekhez azonnal őrjöngeni kezdtem a rácson keresztül. Azért mert...
Franco vagyok, az Eb Árvaház® Nonprofit Egyesület védence. 2020. áprilisában kerültem Tárnokra az ózdi gyepmesteri telepről. Még csak 2 éves vagyok, de már szörnyű múltat hagytam a hátam mögött - vagyis a Tetovált Angyalokkal még mindig dolgozunk rajta, hogy túltegyem magam az eddigi életemen. Nevem is több volt már az elmúlt 2 évben. Szólítottak...
Sokszor kérdezték már tőlem, hogy honnan a viharból van ennyi energiám. Korán kelek, éjszaka is többször felébredek és leviszem a kutyákat egészségügyi szünetre, mégis úgy pörgök, mint az a bizonyos tazmán ördög a meséből. Vagy mondhatnám a forgószél kutya fasza hozzám képest.
