Stitch bemutatkozik

A Buczkó falkából már többen bemutatkoztak, így én sem szeretnék lemaradni.

Stitch vagyok egy most már ivartalanított francia bulldog hölgyemény. A gazdiéknál "besikerült gyerek". Érkezésemet egyáltalán nem tervezték. De természetesen ebből egy pillanatig sem éreztem semmit.

Eredetileg úgy tervezték, hogy csak egy kutyájuk lesz. Yoda. Aztán Gazdit megkereste egy barátnője, hogy a Tetovált Állatmentők - ahol egyébként mindhárman (a Gazdi férje is) önkénteskedtek akkoriban - találtak egy francia bulldogot az utcán kóborolni. Visszanyomoztak a gazdimat kutatva és végül kiderült, hogy egy szaporító ajándékozott el valakinek miután már kiöregedtem a gyerekgyárból. Ezt a tulajt viszont nem találták sehol, nem volt nyoma, semmilyen rendszerben nem szerepelt. Eredeti tulajdonosom pedig nem tartott rám igényt, így végül a Tetkósoknál maradtam. Ott kaptam a Stitch nevet Gazdi barátnőjétől, aki nagyon szerelmes lett belém első látásra és szeretett volna örökbe fogadni.

Neki már volt egy csivavája és egy staffija, így rajtuk is múlt, hogy befogadnak-e. Több alkalommal elvittek hozzájuk, találkoztunk, ismerkedtünk, de a staffi annyira nagy és hebrencs volt, hogy rettegtem tőle. A találkozók alkalmával többnyire bemenekültem egy sarokba, jellemzően szék vagy fotel alá, és a félelemtől reszketve vártam, hogy vége legyen a rémálomnak.

Mivel így reagáltam, másnap nem mert egyedül hagyni minket, neki viszont mennie kellett dolgozni. Gazdiék felajánlották, hogy akkor töltsem az estét náluk, és ha Csilla végzett a munkahelyen, még visszavisznek, tesznek még egy próbát. Ekkor találkoztam Yodával. Ez a találkozó sem volt teljesen zökkenőmentes. A kis vakarék elég agresszíven reagált rám, de a Gazdi és a férje lekezelték a szituációt és végül megbékéltünk egymással. Oly annyira, hogy másnap Balázs feldobta: "Mi lenne, ha maradna?" Gazdi szeme erre felcsillant, hiszen imádja a kutyákat de meg sem gondolta, hogy egy második kutya is szóba jöhet. Szóval nem vacilláltak sokáig. Beszéltek Csillával és megegyeztek abban, hogy ne tegyenek ki fölöslegesen ekkora stressznek, hurcibálásnak, hanem akkor ők örökbefogadnak, ha a Tetkósoknak is jó így.

Természetesen senki nem gördített akadályt az ügyem elé, így viszonylag kalandos úton, de végül révbe értem és szerető családra leltem. Gazdiék intézték az ivartalaníttatásomat, ápoltak amíg be nem gyógyult a sebem, és azóta is szeretetben, biztonságban élek, mint a Buczkó falka 2. tagja.