Lucy naplója: Megtörtént...

Ismét egy nagyobb lélegzetvétel után óriási hírekkel térek vissza. Képzeljétek! Megtörtént, amire titkon már a kezdetek óta vágytam. Bevallom sokszor álmodtam erről a pillanatról, de nem mertem elmondani senkinek. Teltek múltak a napok. Keményen dolgoztam azon, hogy javítsak a viselkedésemen, mert én is egy boldog gazdis életre vágytam egy szerető családdal.

Ritától és családjától tényleg mindent megkaptam, amire szükségem volt. Rengeteget tűrtek nekem, sokat foglalkoztak velem, de legfőképpen ember feletti türelemmel álltak hozzám. Múlt hétvégén kocsiba ültünk és órákat utaztunk valami kertes házhoz, ahol szerintem Ritának valami család tagjai lakhatnak, mert már voltunk ott többször is. Mindig ott is alszunk. Ráadásul most Bogit ott is hagytuk és helyette elvittük az idős férfit - akit Rita Papának szólított - egy másik kertes házhoz. Ide is órákat utaztunk. Ritáék a ház körül és a házban dolgoztak valamit. Nem igazán volt idejük velünk játszani, de nem baj, mert olyan jól szórakoztunk. Én pláne.

Egész nap meg sem álltam :)

Nem unatkoztam egy percig sem. Amikor éppen nem dolgoztam a ház körül, akkor a területünket segítettem őrizni Yodának és Stitchnek. Beszélgettem a szomszédos négylábúakkal, vagy éppen mindenféle repülő rovarra vadásztam. Vagy épp a skacokkal bandáztunk:

Rita sokszor ránk nézett azért, nehogy elvesszünk. Ha jól hallottam Yoda hajlamos megpattanni. Mindig mosolygott, amikor látott engem a többiekkel. Baluval pedig arról beszéltek mennyire cuki vagyok, ahogy élvezem a kertet. De szóba került a ház berendezése is. Nem igazán értettem, hogy miről is van szó, de emlegették a nevünket is. Még Csoki is szóba került, akit még a Rexből ismerek.

Kedden Ritának mennie kellett dolgozni. Mivel az esetek 90%-ban mi is elkísérjük, most sem történ másként. Valahogy ez a nap azonban mégis más volt, mint a többi. Többet volt bent a nagy házban. Valamit nagyon el akart intézni. Elképzelésem sem volt róla mi történik, csak arra emlékszem, hogy egy furcsa izgatottságot éreztem a levegőben. Nem olyan ideges félét, hanem kellemeset, mint amikor valami jó dolog történik.

Egyszer csak szaladt felénk Rita, hatalmas mosollyal az arcán és valami olyasmit mondott, hogy üdv a családban. Tessék?-néztem értetlenül. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Jól értettem? Nem merem elhinni... Most ez tényleg azt jelenti, amire gondolok? Akkor most már nekem is van gazdim? Van családom? IGEN! IGEN! IGEN! Este már egy boldog családként mentünk haza. Végre már nem potyautas voltam, hanem teljes jogú családtag :) Na nem mintha eddig ezt éreztették volna velem, de azért ez így sokkal jobb. Most már tuti nem kell máshoz költöznöm. Nem is örültem volna neki. Elkezdtem ragaszkodni. Nagy törés lett volna, ha Ritát is elveszítem.

URAM ISTEN! GAZDIS LETTEM!