Lucy naplója - Első reggel a családommal

2019.01.26. szombat:

Én nagyon jól éreztem magam az éjjel, bár Ritát a folyamatos hálálkodással nem hagytam aludni. Ébredés után rögtön ment a konyhába és valamit kotyvasztott, amit utána megittak. Nem tudom mi lehetett az, de jó erős illata volt az tuti. Izgultam is, nehogy valami bajuk legyen tőle. Hála az égnek nem, hogy bajuk nem lett, de egész felébredtek. Biztosan valami varázsital.

Még kicsit nyújtóztam, hemperegtem, amikor meghallottam az ismerős csörgő hangot, amikor a száraz táppal matatnak. Kerestem a tálam, de sehol a reggeli. Hmmm. Már megint egy újabb dolog, amit nem értek. Sok időm nem volt agyalni, mert Rita közben felöltözött és már a nyakamon is találtam a nyakörvet a pórázzal együtt. Jajj ne. Már megint. Az ajtóhoz indultunk. Semmi kedvem nem volt kimenni. Hideg is van, és egyébként is...amikor kinyílt az ajtó, valahogy egy ismerős kép villant fel a szemem előtt. Nem tudom valóban megtörtént-e vagy csak álmodtam, de úgy tört fel belőlem a rettegés, mintha lettem volna már ilyen helyzetben. Akkor a menhelyen kötöttem ki. NE! Nem akarok oda visszamenni! Nem volt azzal sem nagyobb bajom, de most akkor mégsem lakhatom itt? Mind a négy lábamat megfeszítve próbáltam magam ajtón belül tartani, de Rita annyira határozott volt, hogy végül mégis mentem vele. Persze a pórázra azonnal rákaptam és tépni kezdtem ahogy csak tudtam. Hátha kiszabadulok valahogyan.

Nem sikerült. Hipp-hopp az utcán találtam magam és a póráz még mindig rajtam. Nagyon ideges voltam. Ritának azonban esze ágában sem volt visszavinni engem a menhelyre. Rögtön kocogni kezdtünk. Megmutatta a környéket. Már amennyit láttam belőle két pórázcibálás közepette a nagy rohanásban. Aztán egyszer csak megálltunk és előkerült egy csipogós labda. Azonnal eleresztettem a pórázt. Meg is dicsért érte Rita. De még mindig nagyon ideges voltam. Így folytattam a csipkelődést. Ismét futni kezdtünk. Szerintem a lelket is ki akarta hajtani belőlem vagy nem tudom. Ha az volt a terv, hogy jól elfáradjak és már ne legyen erőm a pórázt rángatni, hát akkor sikerült. Hirtelen izgalmasabbak lettek az ismeretlen illatok, szagok. Ismét dicséretet kaptam. Ami pedig még jobb... megkaptam a labdát. Jajj úgy örültem. Mivel utána szépen sétáltam, még több dicséretet kaptam. ÉS!!! JUHÚ! Előkerült a reggeli. Rita most elkérte a labdát. Odaadtam neki, cserébe kaptam egy falatot. Ezt követően minden alkalommal, amikor ügyes voltam, kaptam egy újabb falatkát. A séta végén megkaptam az egészet, ami megmaradt. Biztosan nagyon ügyes voltam.

Úgy érzem most jobban ment, mint tegnap délután az első közös sétánk. Mintha hamarabb sikerült volna megnyugodnom. Míg tegnap a falat sem érdekelt, ma már azt is elvettem. Sajnos tréning közben Rita nem igazán tudta nyomkodni a telefonját, mert minden idegszálával rám koncentrált, ezért videót nem tudok mutatni a sétáról. Lényeg, hogy ügyes voltam, Rita pedig ettől nagyon boldog...