Franco Napló - Újabb próbatétel

Végre megérkezett a tavasz és vele a szép napos idő, a hosszabb nappalok. No meg persze a jó kis kirándulások, nagy kerti hancúrozások. Ritával egyre többször megyünk nagyobb sétákra, bár sajnos nem mindig vagyunk szerencsések. Általában kifogjuk a legnagyobb szelet, amikor a Velencei-tóhoz indulunk túrázni.

Sokszor majd' elhagyom a bundámat, de persze ez nem akadályoz meg abban, hogy alaposan mindent IS végig szimatoljak, az összes bűzös micsodában meghemperegjek és durcisan vonuljak tovább, amikor gondozóm ez utóbbitól kiakadva tovább haladásra utasít.

Ettől függetlenül nagyon szoktam élvezni ezeket a kiruccanásokat. Néha halálra rémülök a szörfösöktől vagy a morcosan puffogó hattyúktól, mert ilyeneket eddig még soha nem láttam. Persze Rita mindig megőrzi hidegvérét és olyan nyugalmat sugároz, hogy én is hamar túlteszem magam a nagy ijedtségen.

Képzeljétek! Kettőnk között már akkora bizalom/összhang van, hogy szinte soha nem akarom megharapni. Vannak nyűgösebb napok, amikor még vele is morcogok kicsit, de olyankor tiszteletben tartja, hogy rossz passzban vagyok és békén hagy. Amikor látja, hogy megnyugodtam, akkor visszajön megszeretgetni. Ha hív, rohanok hozzá, majd lendületből hanyatt fekvésben érkezem meg, szigorúan pocakkal felfelé csapódom a lábának, hogy azonnal tudja vakargatni a hasam. Szép lassan rájöttem milyen élvezetes tud lenni, amikor hosszú percekig vakargatják a kutya pocakját. Szoktam is követelni jó sokszor.

Mindez akkora örömmel töltötte el az Eb-Árvaház csapatát, hogy elérkezett egy újabb vizsga ideje.

Találkoznom kellett egy másik gondozóval is. Gondim kolléganője, aki szintén Rita vállalta a tisztséget, hogy teszt alany legyen. Egyik nap hámot kaptam magamra, ideiglenes befogadóm betessékelt az autóba - ezzel még mindig nem vagyok kibékülve - és elmentünk a menhelyre, ahol több ismerős kétlábú is feltűnt. Bementünk az egyik kifutóba a két Ritával. Alaposan körbeszimatoltam, elvégeztem a dolgomat, majd odamentem Ritához (az egyszerűség kedvéért legyen Rita a kolléganő, Ritus az ideiglenes gazdi) és kértem jutifalatot, amit szépen elvettem a kezéből.

Látták rajtam, hogy kicsit bizonytalanul viselkedem és eléggé megviselt az utazás.

Türelmesek voltak velem... semmit nem erőltettek, így Rita még nem kockáztatta meg a simogatást, de már annak is nagyon örültek, hogy a falatokat ügyesen el tudom venni morcogás nélkül. A többieknek közeledett a vacsoraidő, így az arra a napra beosztott gondozók (Anna és Attila) ott jártak-keltek a kifutó előtt. Megláttam Annát, egy másik gondit, akivel jó kapcsolatunk volt, amíg bent laktam. Most is nagy farokcsóválásokkal jeleztem, hogy örülök a találkozásnak. Mivel ilyen jól reagáltam, ő is bejött a kifutóba, adott néhány jutalom falatot. Vele is nagyon ügyes voltam, mert rengetegszer megdícsértek.

Valahogy Attilát még mindig nem sikerült megszoknom. Rá és egy másik kolléganőre, Ildire vicsorogtam a rácson keresztül, így ők inkább tovább álltak. Nem akarták, hogy még feszültebb legyek.

Volt ott még egy férfi. Vele már nagyon régen találkoztam és nem is rendszeresen. Ő a Rita férje, aki csak megállt a kifutó előtt. Nem foglalkozott velem, nem akart tőlem semmit. Ácsorgott, volt amikor leguggolt... egy ilyen alkalommal én is odamentem hozzá. Megnéztem magamnak kicsit közelebbről. Még le is ültem elé. Közömbös voltam vele, ahogy ő is velem. Így csak ücsörögtem ott egy kicsit vicsorgás, morgás nélkül, majd amikor meguntam, tovább álltam. 

Összességében azt mondta Ritus, hogy nagyon ügyes voltam. Főleg ahhoz képest, hogy autókáznom is kellett, amit nem igazán szeretek. Ráadásul visszavitt a menhelyre, ahol azért voltak negatív élményeim az elején (új hely, félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság, séták, macerázások...stb. Nem tudtam mi lesz velem). Ha pedig mindez még nem lett volna elég, akkor persze ott voltak az "új" emberek. Arra gondolok, hogy Ritussal azért napi szinten találkozom, foglalkozik velem, de a többieket már régen láttam, így valamilyen szinten újnak számítanak.

Végül abban maradtak, hogy a lehető legtöbb idegen emberrel kell találkoznom, és Rita is fog jönni hozzánk látogatóba, ahogy Attila is és megnézik otthoni környezetben milyen leszek velük.

Nagyon drukkoljatok, mert ha ügyes leszek a következő néhány hétben, hónapban, akkor gazdikeresővé nyilváníthatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy esélyt kapok egy szerető családba kerülni, ami pedig egyet jelent a boldog kutyaélettel.

Nagyon izgatott vagyok!