Franco Napló - Megvilágosodás

A kezdeti zavaradottság után, kezdtem felfedezni a világot magam körül. Felfogtam, hogy jelenleg családhoz kerültem. Mindig ugyanaz a 3 ember tűnik fel és ugyanaz az 5 kutya jön a kennelemhez érdeklődve, kíváncsian. Ők valószínűleg valamilyen másik helyen lakhatnak, mert nem látom őket egész nap. Ha Rita itthon van, akkor naponta többször is előkerülnek. De ha dolgozik, akkor velük is csak reggel találkozom, mielőtt munkába indul, és este, amikor hazaért.

Beköltözésem után 1-2 napig senki nem piszkált. Hagyták, hogy kitisztuljon a fejem a műtét után, és hagytak időt arra, hogy feldolgozzam a környezetváltozást. Azért Rita naponta többször is odajött, hogy meglátogasson, ellenőrizze minden rendben van-e velem. Ha kellett kitakarított, vagy épp vizet töltött. Mindig elidőzött kicsit nálam, volt hozzám néhány kedves szava. Az első perctől kezdve nem őrjöngtem rá, valahogy olyan megnyugtató az új otthonom. A fizikai közeledését azért még elutasítottam. Minden alkalommal, amikor leguggolt hozzám és a kezét a rácsok felé mozdította, felhúztam az orrom, mutogattam a fogaim, ezzel jelezve felé, hogy erre még nem állok készen. Rita ezt tiszteletben tartotta ugyan, de nem hagyta rám. Azért is ott maradt, s bár messzebb a rácstól, ott tartotta a kezét addig, amíg abba nem hagytam a vicsorgást. Örült, mert már nem morogtam a vicsorgáshoz, de természetesen ennyivel nem elégedett meg. Így aztán ezt a fajta "játékot" naponta többször is eljátszotta Velem.

Annyira kezdtem megkedvelni őt, hogy reggel már én is reklamáltam, amikor munkába indult.

Bevallom élvezni kezdtem azt a sok figyelmet, amit kapok a beköltözésem óta. Egyik reggel annyira nem akartam, hogy elmenjen dolgozni, hogy felugrottam a házikóm tetejére és oldalt kikukucskáltam kennel tetején. Valami nagyon izgit csinálhattam, mert Rita otthon maradt, és még Attilát is odahívta, aki az Ebárvaházban sokat foglalkozott Velem. Azután hoztak valami nagy hálót, és azzal kezdtek babrálni a kennel tetejénél. Lehet nem örültek neki, hogy kikukucskáltam, mert addig ügyködtek, hogy többet nem tudtam ott bámészkodni.

Sebaj. A rácson végül is kilátok. A foglalkozások folytatódtak. Amikor Rita szabadnapos volt, többször kijött hozzám. Leült a kennel mellett nagyon közel. Ez az elején kicsit idegesítő volt. Mutogattam is a fogam, de nem érdekelte. Mintha ott se lennék. Csak nyomkodta a telefonját, közben pedig valami különös hangot játszott le rajta. Olyan kellemes, lágy dallamok jöttek ki abból a kütyüből, ami valahogy kicsit olyan nyugtatóan hatott rám. Közben pedig piszkálni kezdte a csőrömet, hogy ha nem is foglalkozik Velem, akkor mi a csudának ült oda mellém a hidegben, és miért fagy szarrá, ha nem történik semmi? Annyira birizgálta a buksimat ez a dolog, hogy egyre közelebb merészkedtem. Szimatolgattam, figyeltem, hogyan reagál a közeledésemre. Láttam, hogy egy-egy pillanatra a szeme sarkából odapillant, de továbbra sem érdekelte, a jelenlétem, ezért odaültem. Figyeltem. Már nem mutogattam a fogam. Azon kaptam magam, hogy már nem félek tőle annyira, inkább kíváncsi vagyok rá. Persze azért még mindig voltak fenntartásaim. Viszont! Amikor úgy közeledtem felé, hogy nem vicsorogtam, mindig dobott valami finomságot.

Aztán volt olyan alkalom is, amikor leült mellém a rácson kívül, elkezdte ezt az andalító zenét játszani, és közben felolvasott egy mesekönyvből. A hangja lágy volt és kedves. Nem tudom mit csinálunk, vagy mit akar ebből kihozni, de lassan azon kaptam magam, hogy már igazából inkább várom, hogy jöjjön. Mindig amikor mozgást hallottam, kiugrottam a házikómból és minden irányból csak azt lestem, vajon ő jön? De nem azért, mert féltem, hogy mi lesz ha odajön. Igazán szerettem volna, ha az ő hangját hallanám meg, vagy az ő alakját látnám előbukkanni. Már olyan is előfordult, hogy hallottam valakit megérkezni kocsival. A család többi tagját még nem szoktam meg, ezért őket mindig megugattam, amikor hazaértek. Így, amikor az utcán kocsit hallottam megállni, azonnal jelezni kezdtem, de amikor Rita megszólalt, hogy "nyugi csak én vagyok", megnyugodtam és abbahagytam a hangoskodást.

Lassan eljutottunk arra a szintre, hogy igényelni kezdtem a figyelmét. És mintha valami - még számomra is érthetetlen - furcsa módon szerettem volna, ha hozzám ér. Hát ezzel az érzéssel még nem igazán tudtam mit kezdeni, azzal pedig pláne, hogy most ezt milyen módon is kellene a Rita tudomására hoznom. Egész eddig azon melóztam, hogy távol tartsam magamtól, most már viszont jól esne, ha hozzám érne. De mihez is kezdjek most ezzel? Összeszedtem minden kreativitásom, és teljes erőbedobással cukiskodni kezdtem. Hatalmas farokcsóválásokkal, ugrándozva vártam az érkezését. Ha közelebb jött, hanyatt vágtam magam és tátott szájjal, oldalra lógó nyelvvel vártam, hátha veszi a lapot és megvakargatja egy kicsit a pocakom. Kicsit fogyatékosnak éreztem magam így - valószínűleg úgy is néztem ki - de nem baj. A cél szentesíti az eszközt. Gondolom azok után, hogy kicsit összeharapdáltam fenntartásai voltak velem kapcsolatban, mert egyenlőre pocaksimit nem kaptam.

Viszont a rácson keresztül el kezdett közeledni ő is. Amikor odabújtam, dörgölőztem a rácshoz és látta, hogy nem vicsorgok, amikor közelíti a kezét, akkor óvatosan, lassan elkezdte vakargatni az oldalam. Ezt egyre többször ismételtük. Eljutottunk oda, hogy már fölösleges udvarolgatások nélkül is odajött és egyszerűen megsimogatott a rácson keresztül. Amikor látta, hogy ez már nagyon jól megy, régóta nem húzgáltam a számat, akkor vett egy nagy levegőt, összeszedte minden bátorságát és bejött hozzám megvakargatni a pocakomat.

Jajjj mennyei élmény volt, ilyet még nagyon sokat szeretnék.