Franco Napló - Hétköznapok

Ismét jelentkezem. Mostanában kicsit eltűntem, de igazság szerint olyan nagy áttörés nem nem igazán volt az életemben. Bár nálam már az is haladás, hogy nem rágcsáltam meg senkit :')

Képzeljétek el a Jézuska engem sem felejtett el. Kaptam röfögős malackát és olyan labdát, amibe ideiglenes gazdim jutalomfalatot tud tenni, de meglepett egy jó nagy füstölt csonttal is. Nagyon örültem az ajándékoknak, mert nem gondoltam, hogy én is eszébe jutottam. Azt hittem csak a jó kutya gyerekek kapnak meglepit ilyenkor. Én pedig ugye nem véletlenül kerültem ide...

Bár lassan el is engedhetjük a múltat. Gondim szerint nagyon ügyes vagyok. Igazából nagyon megszerettem őt. Sokat foglalkozik velem. Mindig az az első, amikor a munkából hazajön, hogy benéz hozzám, megszeretget egy kicsit, majd elviszi a tálam, és finom vacsival megtöltve hozza vissza. Amíg eszem kitakarítja a kennelt, ellenőrzi, hogy elég meleg van-e a kuckómban, vizet cserél.

Amikor pedig szabadnapos, engedni szokta, hogy Luke haverommal játszunk egy kicsit. Nem is mondtam! Azóta már a család összes négy lábú tagjával összehaverkodtam, kivéve Yodával. Vele nem éppen felhőtlen a viszonyunk. Rita egyenlőre nem is akarja erőltetni az ismerkedést, mert még Csoki néha tolakodó stílusát is szoknom kell. Szegény olyan furi. Nem mindig tudom hová tenni mit is akar pontosan. De már szoktunk együtt szaladgálni így 5-en a kertben. Olyankor beszállok a terület őrzésébe is. Hangosan kiabálva szoktuk jelezni Ritának, ha jön valaki és természetesen az idegenekkel is közöljük, hogy kívül tágasabb.

Hétköznapjaimról készült egy kis videó is. Nézzétek meg:

Az összeállítás végén azt is láthatjátok, amikor nem is olyan régen nálunk járt vendégségben idigazdi egyik barátnője. Állítólag Rita sokat mesélt már Rólam, így már nagyon régóta meg szeretne ismerni engem. Hatalmas bizalmat kaptam, mert bevállalták, hogy kiengednek a kennelből, úgy hogy Noémi is a kertben volt számomra idegenként. Nem akartam senkinek csalódást okozni, ezért igyekeztem összeszedni magam. Nagyon jól sikerült a találkozó. Először úgy tettem, mintha ügyet sem vetnék a jelenlétére. Játszottam a többiekkel, jöttünk-mentünk, aztán egyszer mégis csak egymásba botlottunk. Noémi megállt, nem akart megijeszteni, én pedig óvatosan odamentem hozzá és jól körbeszimatoltam.

"Szimpatikus kétlábú" - könyveltem el magamban, majd mentem tovább a dolgomra.

Legközelebb már odaszaladtam hozzá is, felugrottam a lábára, úgy is jól megszimatoltam.

Másnap reggel mielőtt elmentek itthonról, Noémi és Rita odajöttek hozzám. Ügyesen, vicsorgás nélkül fogadtam a vendéget. Mondjuk ebben óriási szerepe volt a nála lévő isteni finom illatú nyalánkságnak is, amit rögtön kiszimatoltam a kezében.

Így telnek hát a napjaim mostanában. Ritával erősítjük a bizalmat, a család többi tagját igyekszem egyre jobban megszokni. Még az idegenek hangosan megugatom és nem szeretem ha közelednek, de egyre többet dolgozunk majd ezen is.

És NÉZZÉTEK! Amiért ilyen nagyon ügyes vagyok, Rita már készül a nagy kirándulásokra, és kaptam egy egyedi feliratot a hámomra: