en-Lucy naplója - Megérkeztem

2019. január 25. este:

Kulcscsörgés. Vajon hová megyünk? Mi lesz most? Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mintha valami méhkas lenne benne. Beléptünk egy épületbe. Jól kezdődik... melegebb van egy fokkal, mint az utcán. Elindulunk felfelé. Egyik lépcső a másik után, majd egyszer csak megállunk. Ismét zörög a kulcs, kattan a zár. Egy folyosóra érkezünk, ahol elmegyünk egészen egy nagy barna ajtóig. Itt újra a kulccsal matatnak. Szerintem direkt csinálják. Fel akarnak csigázni.

Koppan a dobozom alja. Ismét meglátom Rita arcát, aki a szállító doboz ajtaját babrálja. Kinyílt. A szívem a torkomban dobog. Izgulok, izgatott vagyok, félek. Nem tudom mi vár rám odakint. Nem tudom mi fog történni, ha kimászom. Közben hallom gondozóm nyugtató hangját. Szerintem arra biztat, hogy jöjjek ki, nem lesz semmi baj. Végül is... nem szeretnék sokáig az út közben kipakolt reggelimben tocsogni, és valahogy mégis biztonságban érzem magam. Összeszedem hát minden bátorságom és kidugom az orrom. Hmmm. Egész jó illatok vannak itt. Óvatosan kiteszem az egyik lábacskám, majd a másikat. Ekkor Rita egy törölközővel a kezében elkap és letörölgeti a bundácskámat a kis baleset miatt, majd utamra enged. 

Gyorsan körbe szimatolok. Felderítem a terepet. Ha minden igaz, a konyhában tettek le. Van egy háló, egy kis helyiség tele finomabbnál finomabbnak tűnő cipővel. Aztán ott van az a hely, ahová a boxot vitték kitakarítani...szerintem az lehet a fürdő. No és persze ott van az a nagyobbacska helyiség tele rengeteg izgi holmival és egy felettébb kényelmesnek tűnő kanapéval. És ott az a rejtélyes hely... az ajtaja zárva. Az emberek bemennek oda, de minket kutyákat nem engednek be. Egy pillanatra bekukkantottam, sok érdekes játék és mindenféle van ott. Tényleg! Volt velünk egy kislány is, akit út közben leraktunk valahol. Ez biztosan az ő szobája.

Nézelődtem és szimatoltam, amíg Rita kitakarította a dobozomat, és vizet engedett a fürdőkádba. Hirtelen elkapott. Egy szempillantás alatt a vízben találtam magam. Megfürdettek, hogy finom illatos legyen a bundim. Törölközés, aztán hancúr. Még a kanapéra is felengedtek!

Nem győztem hálálkodni, hogy reményt adtak Nekem: